Feliratkozás: Aktuális | artkes.hu |
2012-08-30
SZÍNRE LÉP(t)ÜNK - 2012.08.29.
Színre lépünk

A Budapest I. Attila út 27. szám alatti Tabán Teázó Galériában megnyílt, a hazai művészek új szemléletű összefogását célul kitűző Blue Art Club Egyesület egyszerre három képzőművészt bemutató első kiállítása. Dr. Keskeny Ildikó és Kleinheincz Magdolna festményei és Breczkó Péter tűzzománc munkái egy hónapon át lesznek láthatók a teázó falain.
„… a modernizálás és aktualizálás mámorában – nem alkalmazhatunk úgynevezett úgynevezett hipermodern művészeti módszereket és trükköket, ész nélkül záporozó anakronizmusokat (arról nem is beszélve, hogy a "hipermodern módszerek" a legtöbb esetben: század eleji ásatag kísérletek újraerőltetései) –, az ilyesmi legjobb esetben is (ha van ilyen) körülbelül azt a nívót képviseli, ami az operettek és kabarék (ott helyénvaló) fogását…” – idézte Szentkuthy Miklós művészetről vallott gondolatait Elmer István író a kiállítás bevezetőjében.

Színre lépünk – mondja a kiállítás címe, amelynek jelen esetben nem csupán beköszönő értelme van egy új egyesületre és művészeire vonatkoztatva. Aki belép a terembe, megcsapja a szemét egy igen intenzív szín-kavalkád is, mintha a művészek előre jelezni kívánnák, hogy ők főleg a színekre építve fejezik ki gondolataikat műveikben. És valóban: pompás színek és lüktető formák néznek vissza a falakról ezen a meglepően magas nívót képviselő tárlaton.

Kleinheincz Magdolna festőművész igen erős kapcsolatot táplál a zenével: képein az olajba fröccsenő zene hullámain érezzük magunkat. A művésznőt nem konkrét történetek izgatják, hanem azok az élénk színek és lüktetések, amelyek zenehallgatás közben formálódnak látomássá. Egyik legszebb vásznán Debussy: A tenger (La Mer) című szimfonikus költeményének hangjai csobbannak szemünkbe, pontosan nem is kivehető formákat ringatva hátukon. Az impresszionista zene azonban az ecset alatt expresszív formákat ölt, éreztetve a tenger erejét és hatalmát. Egy másik képe Orff: Carmina Burana című alkotásának ritmusán lüktet, s mintha tűznyelvek lobbannának apró ördögökkel, úgy fejezi ki a kompozíció ennek a vágáns dalcsokornak a piros életörömét.

Dr. Keskeny Ildikó világában is fontos szerepe van a színharmóniának, de ő visszafogottabb pasztell árnyalatokkal él. Egyik gyönyörű képe egy levendulamezőt ábrázol, ahol, miközben ennek a jellegzetes színű és illatú virágnak a sokaságában gyönyörködünk, zöldek és sárgák jelzik a növényszőnyeg foltosságát, nem homogén voltát. Így a levendulás megmozdul, hajladozni kezd, él a vásznon. A művésznő témavilágában a növények mellett a városi hangulatok is fontos szerepet kapnak. Ám ezek nem a lüktető nagyvárosok, inkább az emlékezésre szolgáló kisebb utcarészletek, vagy párába, ködbe rejtőző sejtelmesen felderengő város impressziók.

A tárlat harmadik művésze, Breczkó Péter grafikus a tűzzománc lehetőségeit kutatja. Zord idők című munkáján két öreg, hasadozó fa ráncai és a zománc simasága között fém kezek is megjelennek, furcsán ötvözve talán a régi és az új örök ellentétét és együttlétét. Az Íme a király című kompozíciója egyszerre formázza a koronát, és a koronázó dombon álló uralkodó rendíthetetlen nyugalmas erejét. Breczkó el- eljátszik a zománclapok és más formák és anyagok kontextusával is, keresve a lehetőséget egyfajta új képiség megjelenítésére.

Mindent egybevetve nagyon jó benyomást tett rám ennek a három alkotónak a művészi világa, bármelyikük alkotásaiból szívesen látnék a falamon is, ezért jó szívvel ajánlom, hogy noha a kiállító hely nem a legoptimálisabb sem megvilágításban, sem elhelyezésben a művek számára, mégis érdemes betérni és megnézni, mit hoztak az egyesületi tagok össze szeptemberre.

Muzsay András
 
« vissza